Miért épp nem Magyarország, kérdezhetnék vissza..De az, hogy miért hagyjak el az emberek Magyarországot, nem is érdemes most újra átrágni. Röviden: nem láttam értelmét maradni, és hosszú évek óta menni akartam már, de valahogy nem találtam a helyem. Érdekes, hogy amíg gyakorlatilag minden kontinensen jártam már és Európa legtöbb országában is megfordultam, valahahogy Skandinávia soha nem volt úticél. Ha családilag nyaralni mentünk, akkor mindig délre indultunk, kvázi nyaralni a melegbe, vagy síelni, de akkor meg ugye szintén nem indul el az ember Norvégia irányába, hanem marad a szolvák-osztrák-olasz-francia lejtőkön legtöbbször. Néha szóba került, hogy milyen szép lehet Skandinávia, meg egyszer majd megnézzük, blabla, de annyi pénzből, amibe itt egy hét kerül, az ember 2 hétig nyaral Tunéziában, és nem ázik szarrá naponta kétszer netto. 

Aztán amikor elkezdtem agyalni, hogy hova is, akkor az egyértelmű volt, hogy angol nyelvterületen kell maradnom, de fáztam a gondolattól, hogy Nagy Britannia bármilyen területére menjek, már egy gombostűt sem lehet leejteni a bevándorlóktól, a munkavállaláshoz speciálisabb végzettség kell, mint az enyém - ha ez ember nem valami gané melót akar gané pénzért csinálni. Írország tetszett volna, de mindig fenntartásaim voltak az ír férfiakkal szemben, tekintettel a belterjes szaporulatra. Anélkül is van velük gondom, hogy genetikailag problémásak legyenek.

Szóval sok minden szólt Norvégia mellett, és egyre több olyan érvet fedezek fel, melyek eleinte nem is jöttek számításba. Az csak az első pillantásra taszító, hogy nem az EU része. Persze, nincs Tesco meg Aldi, meg még nagyon sok minden. De valahogy jó is ez így. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy mások az alapanyagok és mások a lehetőségek, akkor nagyon jól elboldogul, én például életemben nem ettem annyi halat meg rákot, mint az elmúlt hónapokban. Gyakorlatilag nem is hiányzik a marha meg a sertés. Ez is egy életmód váltás:)

Nehéz itt az élet, nehéz megkapaszkodni és nehéz gyökeret ereszteni, ha nem úgy érkezel ide, hogy egy fejvadász cég sírva kuncsorog érted és lehozza a csillagokat is az égről. Elképesztő drágaság van, vacak az időjárás, szakad az eső rengeteget,  keveset süt a nap. Csodálatos hegyek és fjordok vannak, és ez emberek nem a külsőségek szerint élik az életüket. Százezres kabátokban járnak és nem tűsarkút hordanak, hanem vízálló bakancsot. Nincs szilikonszáj és tetovált szemöldök. Nem számít, hogy milyen kocsid van, mert általában mindenki koszvadt vacakokkal jár - vidéken főképp. Szarul veszi a Porsche a norvég utakat. A gyerekek egész nap levegőn vannak, akkor is, ha szakad az eső. Fel vannak öltözve. Minden a gyerekekről és a családról szól. Az apukák éppúgy gondját viselik a gyerekeknek, ahogy az anyák. Pelenkáznak, játszanak, oviba viszik-hozzák a kölyköket. A norvég férfi családcentrikus, a norvég élet családcentrikus. Mindenkinek van legalább 3 gyereke. Ha nem is mind az övé, de együtt nevelik a párjukkal, aki már túl van egy váláson, és biztosan van neki is 1-2 pulyája. A mozaikcsalád fogalma itt olyan mint a lélgezetvétel. Könnyű válni, könnyű házasodni, és könnyű gyereket vállalni. Úgyhogy mindeki gyakorolja is buzgón ezeket. És valahogy a gyerekek is mások. Szabadok, rosszak, önbizalommal telik, jóindulatúak, befogadóak, zajosak. És ez itt rendben is van így. Egy norvég sosem kiabál rá a gyerekére, és egészen addig nem is szól rá, amíg nem veszélyes vagy károkozó a magatartása.

Norvégiában, ha munkád van, akkor kizárt, hogy elbocsássanak, iszonyat nagy lámához kell lenni ahhoz, hogy kirúgjanak.

Folyt köv. mennem kell füstölt lazacot enni, éhen döglök:))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.